Magunkról

A mi iskolánk – köszöntő helyett

A Kisgöncöl Waldorf Iskola 2008-ban történő alapításától mára már sok idő eltelt. Az alapító szülői impulzus hosszú évekig vezette és meghatározta az iskola formálódását és életre hívta azokat az erőket, és meghívta azokat a társakat, akik a megkezdett munkát folytatták.

Így épült, fejlődött iskolánk évről-évre, míg elérte a nyolc osztályt és a stabilnak mondható gyermeklétszámot, Tanári Kollégiumot.

Rudolf Steiner gondolatai az intézményi életfolyamatokra is érvényesek. „Az egész élet olyan, mint a növény, amely nemcsak azt foglalja magában, amit a szemnek tár oda, hanem rejtett mélységeiben még egy jövő állapotot is hordoz. Aki előtt növény van, mely először levelet hord, nagyon jól tudja, hogy egy idő után a levelet hordó száron virágok és termés lesznek. És a növény rejtekén már most megvannak a csírák ehhez a virágzáshoz és terméshez. Azonban hogyan mondhatná meg bárki is, milyenek lesznek ezek a szervek, aki csak azt akarná kutatni a növényben, amit az jelenleg tár szeme elé. Az képes csak rá, aki a növény lényegével megismerkedett.”

Iskolánk elindítása, megalapozása, megerősítése rengeteg munkát igényelt a tanároktól, szülőktől, fenntartótól. Az iskola szervezeti élete fokozatosan differenciálódott, létrehozva az egyes területeken lévő személyek, csoportok felelősségi-, és kompetenciakörét.

Időközben – a Szabad Waldorf Gimnázium létrejöttével -biztosított lett tanulóink Waldorf-irányú továbbtanulása is.

Kérdésként merülhet fel, hogy mi a mi iskolánk sajátossága a Waldorf-iskolák világában?

Először is csodás természeti környezetben található, ami lehetőséget teremt a földdel, élővilággal való kapcsolat helyreállítására, és a kertművelésben új távlatokat nyit. Kicsi iskolánknak emberléptékű, bensőséges, családias a légköre, ami meghatározó a mindennapokban, hiszen ismerjük egymást. Kapcsolataink személyes módon átfűzik az iskolai életet és meghatározó barátságok színezik a közösségi életet.

A Tanári Kollégium a folyamatos, közös munka során olyan közösséggé érlelődött, amely elmélyült pedagógiai tudatossággal és felelősséggel áll helyt a nehezebb helyzetekben is.  A járvány idején, mint egy kis sziget igyekszünk a nyugalmat megtartani a gyermekek számára.

A szülői közösség támogató jelenléte meghatározó mindebben. Az összekötő kapocs a Waldorf-pedagógia mind mélyebb megismerése és megélése, a partnerként történő közös munkálkodás a gyermekek nevelését illetően.

Ez az iskola egy kis szellemi központ lehet a falu életében, ami szellemi- és a kulturális értékeket képvisel. A Kisgöncöl vonzása miatt egyre több család telepedik le itt és ez is adhat egy új irányt a közgondolkodásnak.

A kölcsönös megbecsülést és tiszteletet kell erősítenünk, amit mind iskolai szinten, mind faluszinten közösségben, közösségi összefogással valósíthatunk meg.

Úton járunk, és ahogy minden élő, folyamatos változásban vagyunk, amiben meg kell találnunk a jó válaszokat korunk kihívásaira. Ez saját belső erőfeszítést, önismeretet és reflexiót igényel, aminek tükrében felismerhetjük további céljainkat és feladatainkat.

A mindennapok állandóan új- és újabb kihívások elé állítják iskolánkat. Csak egymással összefogva és összhangban lehet mindezeknek megfelelni, tiszteletben tartva a már kialakult, „élet hitelesítette” formákat. Rudolf Steiner szavaival: „A cselekvés iránti szeretetben élni és a másik akaratát megértve őt élni hagyni, ez a szabad ember alapelve.”

Minden folyamatnak az Életet kell szolgálnia, azt az Életet, ami legnagyszerűbben a gyermeki szemekben csillan meg.

Az égi Kisgöncöl pedig, amit a hagyomány szerint a Szent Családnak adományozott Göncöl, hordozója az Égi Gyermeknek.

Kovács Gábor